Avagy hogyan lehet eredményesen leküzdeni a dadogást, a negatív érzéseket, a pánikot és a gondolatblokkot, ezáltal szabadon, gátlásoktól mentesen, de érzelmekkel telítetten, olyan stílusban beszélni, ahogyan szíved mélyén szeretnél.

Hogyan érheted el a beszéd szabadságát? Mit is jelent a nyugalom és a magabiztosság a beszédben vagy egy nyilvános szereplés során?

Biztos vagyok benne, hogy az olvasók többsége számára teljesen mást, mint nekem. Feltételezem, hogy a többség tele izgalommal, várakozással és pozitív vizsgadrukkal várja a nyilvános szereplését vagy előadását. Én is izgatott vagyok, de a doppingoló hatású pozitív érzelmek helyett sajnos életem döntő részében ilyen helyzetekben csak negatív érzések, pánik, stressz és gondolatblokkok jutottak nekem.

Véletlenül sem szeretném sajnáltatni magam, de ezek a nyers tények. Ezen nincs mit szépíteni, vállalom, igyekszem megküzdeni a démonaimmal és közben a lehető legmesszebbre távolodni a komfortzónámtól.

A dadogás egy rendkívül alattomos ellenség, általában lesben áll és pontosan akkor csap le, amikor a legkevésbé számítasz rá. Árgus szemei mindig Téged vizslatnak. Nem feltétlenül a barátaiddal való diskurzusok során, vagy a családtagjaiddal folytatott jóízű beszélgetések alkalmával támad, bár ott is beléd csíp hébe-hóba, hanem amikor a legnagyobb szükséged lenne arra, hogy megmutasd, mi is van Benned valójában. Lehet ez egy határon átnyúló pályázati bizottsági ülés, vagy akár csak az első állásinterjúd, amikor az egyetemi tojáshéj még ott van a fenekeden, de az egyetemi szóbeli vizsgákat vagy nyelvvizsgákat is kifejezetten szereti. Mindenbe belerondít, ami számodra döntő jelentőséggel bír.

Ez a rafinált szörnyeteg minden ilyen támadással hízik egy kicsit és folyamatosan nő az önbizalma. Az áldozat önbecsülése pedig rendre csökken. Egyre többször merészkedik elő az odújából és már nem is annyira óvatos, mint korábban volt. Egy idő után magához édesgeti az eddig Téged támogatókat, a légző- és hangképző szerveidet, a pulzusodat, aztán szépen lassan a nyugalmaddal és türelmeddel is szövetségre lép. Eléri, hogy egyre kevesebb szerepet vállalj, majd végül ez odáig fajul, hogy ha meghallod azt a szót, hogy szereplés, már menekülsz is az adott szituációból.

Kifejezetten szeretek szerepelni. Ez már általános iskola alsó tagozatában kiderült, amikor több iskolai színdarabba is beválogattak, hozzáteszem, kivétel nélkül mindet nagyon élveztem, majd a későbbiekben a színház egyik tehetségkutatója is kiszúrt magának és meghívtak egy próbaszereplésre. Persze oda már teljesen felspannolt és stresszes állapotban mentem, nem is az agyam dolgozott a rögtönzés során, hanem a beszédközpontom igyekezett úrrá lenni az indokolatlan beszédfeszültségen, de sajnos alulmaradt. A szereplési vágyam azonban soha nem múlt el és gyakorlatilag ezzel a furcsa kettősséggel éltem az életemet. Szerettem szerepelni, de sajnos nem vállaltam el semmit. Mivel az éneklés és tánc stresszmentes lehetőséget biztosít a beszédhibások számára is, azokkal is megpróbálkoztam, de nem voltak az igaziak. Én elsősorban beszélni szeretek.

A baráti kapcsolataimban soha semmilyen hátrány nem származott a beszédhibámból, ha korábban személyesen megismertek, valószínűleg csak néhány perc elteltével vettétek volna észre a dadogásomat. Viszonylag jól uraltam a beszédemet, ám ha elkezdődött a dadogás egy teljesen hétköznapi beszélgetés során, akkor ezt követően a szó- és szótagismétlések akár teljesen folyamatossá is váltak. Stresszhelyzetben azonban a feszültség és pánik olyan dimenzióba emelkedhetnek, hogy teljesen le tudják blokkolni a beszédközpontodat. Általános szituációkban szóelkerülésekkel és egyéb rejtő technikákkal megoldható, hogy szinte észrevehetetlen legyen a beszédhibád, de például egy nyilvános szereplés során, ahol meghatározott módon és szavakkal kell kifejezned magad, ez megvalósíthatatlan.

Mit tehetsz a dadogás ellen? Kitartóan és állhatatosan tanulj meg újra beszélni, de most már "rendesen"!

A fent említett kellemetlen beszédszituációkkal mindenképpen le akartam számolni, ezért több logopédussal és pszichológussal folytatott terápiát követően, elkezdtem magamon dolgozni. Egészen formabontó, egyúttal rendkívül drasztikus módon. Teljes élet- és szemléletmód váltással. Először egy furcsa, lassú és vontatott beszéddel indítottam, majd hónapról hónapra a számtalan beszédfeladat végrehajtását követően lépkedtem előre. Ma már, a mostani beszédszintemen, az elfogadás a kulcs. El kell fogadnom, hogy jelenleg még nem teljesen spontán stílusban beszélek. A beszédtempóm teljesen elfogadható, nem túl gyors, nem túl lassú; a furcsaságot az okozza számomra, hogy korábban hadartam, ezáltal a normál beszédtempó is kicsit vontatottnak hangzik számomra. Fontos, hogy el kell fogadni magunkat, bármely beszédszinten is vagyunk a fejlődésünk során. Ez ugyanis nem egy 100 méteres síkfutás, hanem inkább egy ultramaraton. Ha az elfogadás megvan, akkor ugrásszerűen csökken a stressz és lehet szépen gyakorolni a beszédet és később lassan még folyamatosabbá és gyorsabbá tenni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbi személyiségemnek szövetséget kell kötnie az új,  beszéd szempontjából nyugodtabb és megfontoltabb énemmel és valahol középen meglesz az egyensúly. 1-2 év között lehet ez realitás, én most 20 hónapnál járok.

Kell a kihívás, ezért beléptem a Toastmasters klubba is

Csatlakoztam a szegedi Ezabeszéd Toastmasters klubhoz cirka 1 éve, amely egy vezető- és retorikaképző klub, persze a beszédfejlődésemnek ebben is vaskos szerepe volt, hiszen a folyamatos, nyugodt beszédemet, illetve a verbális magabiztosságomat csak úgy tudom megszerezni, ha minél többet és minél több szituációban beszélek és szerepelek nyilvánosan. A beszédhiba ugyanis nemcsak a beszédközpont akasztja meg, sajnos akár a személyiségre is negatív hatással lehet, adott esetben nagymértékben csökkentheti az önbizalmat. Nálam ez szerencsére elhanyagolható volt, igyekeztem így is érvényesülni, de azért teljesen más és talán rögösebb úton, mint az "ép" beszédű társaim.

Komfortzóna a beszédben - a beszéd szabadsága

Az elmondottak fényében mit is jelent a számomra, hogy komfortosan beszélek? Azt, hogy szabadon, gátlásoktól mentesen, de érzelmekkel telítetten, kellő alapossággal és olyan stílusban fejezzem ki magam, ahogyan szeretném. Ez jelenti számomra a beszéd szabadságát.

Légy bátor! BeszÉlj te is szabadon! A dadogás helyett lépj be velem a szabad beszéd világába! Próbáld ki, milyen a Beszédélmény!

Fb: Beszédélmény