Tomi egy belevaló, 30 éves srác, Győrben dolgozik mérnökként az Audinál. Júliusban beszéltünk először, amikor felkeresett az első videóm megnézése után. Arra kért, hogy segítsek neki, mert ő már nem tud mit kezdeni a dadogásával. A távolság miatt online videó formájában ejtettük meg az első ismerkedő beszélgetésünket. Ennek során elmondta, hogy mivel küszködik, én pedig elmondtam neki, hogy a módszerem segítségével hogyan oldhatjuk meg a problémáját. Gyorsan közös hullámhosszra kerültünk.
Augusztus 10-re le is foglalta a helyét a mentorprogramban és elkezdődött a munka. Az első hét nagyon fárasztó volt számára, hiszen egy teljesen új, az eddigiektől eltérő hangsúlyú, sebességű, ritmusú stílust kezdtünk el gyakorolni. Erre igazából nem lehet felkészülni, mindössze azt lehet előzetesen megérteni, hogy valami egészen újszerű dolgot fogunk csinálni. Ez megváltoztatja a beszédről alkotott eddigi elképzeléseit, ám a dadogást és szorongást maga mögött hagyja. Reggeltől estig dolgoztunk, 9-kor kezdtünk és jó esetben 6-kor végeztünk. Az első hét végére már érezte, hogy olyan segítséget kapott, amellyel tényleg megvalósíthatja legnagyobb álmát, a stressz- és akadásmentes beszédet. Ezzel a munícióval és a napi házi feladatokkal ment vissza Győrbe.
Három hét múlva ismét találkoztunk. Közben természetesen folytatódott a civil élet is, munka és magánélet is zökkenőmentesen zajlott az új beszédstílusban. Az újdonságot az jelentette számára, hogy egyrészt már nem dadog, másrészt rengeteget kell célzottan gyakorolnia. A mentorálás a távolság ellenére napi rendszerességgel online folytatódott és zajlik a mai napig. A célzott gyakorlások hangfelvételek, melyeket meghatározott mennyiségben és ütemben kell küldenie nekem. Az otthoni gyakorlás emiatt mindennapos, nem lehet belőle kizökkenni. Látható, hogy a mentorálás újfajta életmódot és napi rutint kíván meg az érintettől, ám egyértelműen nyugodtabb, stresszmentesebb mindennapokat biztosít. Arról nem is beszélve, hogy az akadásmentes kommunikációval a közös munka kezdete óta nyugodtan el tud mondani bármit, amit szeretne. 4,5 hónap eltelte után boldogan számolt be arról, hogy immár zökkenőmentes a kommunikáció a főnökével, az apósával és a barátaival is. Mindenki támogatja a fejlődésben, sokat számít a megértő, támogató környezet.
Már négyszer volt személyes konzultáción Szegeden, minden alkalommal csiszolunk és változtatunk egy kicsit a beszédén. Kijavítom a hibáit, felhívom a figyelmét a hiányosságokra és pontatlanságokra. Fontos, hogy szigorúan be kell tartani a szabályokat, nem létezhet olyan szituáció, amikor kilépünk a kötöttségekből. Ez nagyfokú koncentrációt igényel, de Tomiban megvan ehhez a kellő erő és intelligencia is. Otthon előfordulhat, hogy némileg csökken a koncentráció, de már megtanulta azt is, hogy hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Fontos, hogy minden beszéddel kapcsolatos történésről tájékoztat engem, ez nem is tudna máshogyan működni. Megértette és elfogadta a szabályokat, tudja, hogy még véletlenül sem valamiféle misztikumról van szó, hanem következetes és folyamatos munkáról.
Többször kérdezte már, hogy a hangzófélelmek, melyek mindannyiunk életét a kezdetektől végig kísérik, hogyan fognak végleg elmúlni. Mindig megnyugtatom, hogy idővel elmúlnak ezek is. Fokozatosan felejti el őket, kopnak ki a gondolatai közül. Neurológiai megközelítésben ez azt jelenti, hogy amikor elkezdünk gyermekként beszélni, akkor egy adott idegpályakört melegítünk be. Ezen az idegpályán elszaporodnak az idegsejtek, megindul és onnantól kezdve folyamatos a fehérjeszintézis, azaz ha meg akarunk szólalni, akkor ez aktivizálódik. A gond az, hogy nálunk a dadogás kialakulásával az innen a hangképző szerveinkhez érkező ingerek már félelmekkel terheltek, ezért nem megy a folyamatos beszéd. Minél több negatív élményt szerzünk, annál erősebbek ezek a káros és gátló ingerek. A célunk most az, hogy új idegpályakört aktivizáljunk, egy olyat, amely a megszólalás során csak semleges ingereket küld a hangképző szervekhez. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra.
Egy negatív érzelmi beidegződés megváltoztatásához egy gyereknél minimum 1 év, egy felnőtt esetében 1,5-2-szer ennyi idő szükséges. Ezért állítom bátran, hogy nem misztikumról van szó.
Tomi még csak 4,5 hónapja gyakorol, hatalmas léptekkel halad a szabad beszédélmény felé, ám még rengeteg gyakorlás és kitartó munka szükséges a jövő évben is ahhoz, hogy célba érjen.
Fb: Beszédélmény
